Ki vagyok én? Mit Sportolok? Mióta Sportolok? Hogyan indult be nálam a sport karrier?

Engem Bodó Imrének hívnak, de ez kiderül a blogoldalamból is! 🙂 Ahogy már írtam 1999 óta tartom magam testépítőnek, de már 1997-ben megismerkedtem a súlyzós edzésekkel. Előtte is sportoltam rendszeresen, édesanyám már egészen kicsi koromtól a testmozgás szeretetére nevelt, így gyakorlatilag a sport már 3 éves korom óta az életem része. Tehát már óvodás koromban megismerkedtem azzal, hogy milyen rendszeresen edzésekre járni, mindez milyen fegyelmet igényel stb. Ennek megfelelően sporttagozatos Általános Iskolában kezdtem meg tanulmányaimat, ahol kötelező is volt az egyesületi edzés. Kézenfekvő volt az úszással kezdeni, amit aztán versenyszerűen folytattam tovább 6 éves koromtól. De persze más sportokba is belekóstoltam, mind például a foci, kosárlabda, de ezekhez nem volt érzékem. Az úszás 15 éves koromig stabilan megmaradt, de például 10 éves koromtól 17 éves koromig karatéztam is. Mindkettőt versenyszerűen csináltam kisebb nagyobb diáksport sikerekkel. A karatéban az országos szintig jutottam, ahol junior 4. hely volt a legjobb helyezésem. Aztán a párhuzamosan végzett úszásból végül öttusa lett, majd ebből fejlődött ki a lövészet, ami a tinédzser korom meghatározó sportja lett több szempontból is. Először is, emiatt hanyagoltam a karate-t is, meg az úszást és az öttusát is, hogy 100%-ban a lövészetre tudjak koncentrálni. Mind az úszást, mind az öttusát, majd később a lövészetet is az UTE sportegyesület keretein belül csináltam. A koromból kifolyólag a lövészetet juniorként kezdtem, de később még mindig juniorként elindulhattam a felnőttek között is, ahol 25m-en sikerült egész jó eredményeket elérnem. Amúgy lőttem 10m-en légpisztoly számban, 25 m-en standard és gyorstüzelő számban és 50 m-en is kipróbáltam magam. Bár ez a blog elvileg ilyen gyúrós blog lenne vagy mi, tehát joggal tehetitek fel a kérdést, hogy ki a frászt érdekel a lövészet, de nyugi, mindjárt arra is kitérek, hogy ez miért fontos! 🙂

Ugyanis félig meddig a lövészetnek köszönhetem a testépítést is! 🙂 Azért csak félig meddig, mert én is, mint mindenki többször is nekiálltam nyüstölni magam súlyokkal, mire ez életformává vált nálam. Nyilván az elsődleges motiváció az volt, hogy jól nézzek ki. Vagy úgy is fogalmazhattam volna, hogy ne nézzek ki szarul, mert átlagon aluli volt a fizikumom, annak ellenére, hogy elég korán kezdtem sportolni. Az akkoriban 183 cm-es magasságom mellé az alap súlyom volt kb 63-66 kg. Ezzel nyilván nem tudtam virítani a strandon, és a csajok körében sem voltam túl népszerű. És most nem a mai testépítő trendekhez viszonyítva mondom ezt, hanem azokhoz az osztály meg csapattársaimhoz mérten, akik gyúrás nélkül is, elég atletikusak tűntek, volt kis váll, kar, mellizom stb… Én sajnos nem ebbe a kategóriába tartoztam. A magasságomhoz mérten kifejezetten soványka, nem jó kiállású fazonom volt, ami nem tett túlságosan boldoggá. Főleg úgy, hogy imádtam a képregényeket még gyermekkoromban, és már ott is sokkolt az a látvány, ahogy 1-1 szuperhős ki tudott nézni. Jó persze azok csak rajzok voltak, de Arnold, Sylvester és Van Damme tettek róla, hogy ez ne lehessen kifogás! Ők húsvér színészek voltak! Később a képregényhősöket felváltották a 80-90-es évek akciósztárjai, és persze én is, mint minden hozzám hasonló korú kölyök szerettem volna úgy kinézni, mint ők. Akkor még nem tudtam, hogy mindezért mit is kellene tenni, csak megszületett a vágy, hogy majd egyszer… A dolog egyébként mára nem sokat változott! Csak most Dwayne Johnson képviseli a tömeget, Jahson Statham a szárazságot, Henry Cavill (Superman) meg a jóképű, jól fésült izmos formát. Sőt azóta ez a dolog nem hogy kopott volna, még népszerűbb lett! Rengeteg edzőterem nyílik, amik idővel tele lesznek bérletesekkel, dübörög a tápkieg. ipar is, és minden olyan üzletág, ami ezzel összeköthető. Nem is kérdés, óriási divat lett jól kinézni, sokkal nagyobb divat, mint akkor, amikor én elkezdtem!

Tehát 97-et írunk és Imike megismerkedik 1. komoly kis barátnőjével, akinek az apja mily szerencse, rendszeren gyúrogatott. Elég puritán körülmények között egy Home Gym segítségével otthon, de 50 évesen ez is elismerésre méltó. Az meg pláne, hogy azon az 50 éves testen ott volt minden a helyén ahol lennie kellett: széles vállak, kicsit kockás has, kis bicó meg trinyó, combocska meg vádli ahogy kell. Na most én a fiatal de annál hitványabb kis testemmel elég szarul éreztem magam, amikor átmentem hozzájuk, és az öreg félmeztelenül ámde széles mosollyal nyitott nekem ajtót, én meg csak döbbentem néztem, hogy ő 50  évesen így néz ki, és meg éppen-hogy 16 voltam és nem állt túl jól a szénám sportos megjelenés terén. Így hát nekifutottam az első etapnak az akkori barátnőm apukájának irányításával. Emlékszem nem tudtam kinyomni fekve 50 kg-t, és 30-al kezdtem el szériázni. Aztán ez ment így egy darabig, majd vége lett a diákszerelemnek, és azzal az edzéseknek is. Ahhoz még nagyon girnyónak éreztem magam, hogy elmenjek egy normális konditerembe, ezért néha-néha előkaptam az expandert, meg minden-féle ajándékba kapott marhaságot, mondanom sem kell, hogy nem sok sikerrel.

Eközben ugye folyamatosan mentek az egyéb sportok: karate, majd ugye a fentebb már tárgyalt lövészet. És itt egy érdekes pont. Bár az edzőm szerint a tehetségem meg volt a lövészethez, annyira kis girhes voltam, hogy nem bírtam elég ideig kitartani a célzáshoz az 50 m-en használatos TOZ 35-ös fegyvert, és így nem is ment ez a szám annyira. Éppen ezért edzői utasításra le kellett mennem az UTE sportlövő szakosztályának kis gyúrótermébe “erősíteni”. Aztán ha már ott voltam, akkor a nyilván nem csak karra meg vállra edzettem, hanem nekiálltam másodszor is a testedzésnek. Itt már próbáltam a táplálkozásra is odafigyelni, hiszen eddigre eljutottam oda, hogy elolvassak pár szakkönyvet. Túl voltam Fekete Ferenc: Az Erő Műhelyében című könyvén, illetve természetesen én is elolvastam Arnold Schwarzenegger: Utam a Csúcsra című alkotását, amely valószínűleg sok százezer kezdő testépítőnek volt az első információs és motivációs olvasmánya abban az időben. Aztán jöttek a modernebb könyvek: a szintén Arnold nevével fémjelzett A Testépítés Nagy Enciklopédiája, illetve Joe Weider: A Testépítés Bibliája címmel. Ezek már sokkal vaskosabb, részletesebb informatívabb művek voltak, igazi segítség volt ez az akkori kezdő gyúrósok számára. Most is az lenne, de az internet teljesen átvette ezt a szerepet. A mai generáció már nem igen venne meg egy ilyen könyvet, inkább letölti valahonnan a netről, vagy elolvas egy erről szóló  weboldalt, vagy akár blogot, és ha szerencséje van, akkor a minőségibb fajtába botlik bele. Tehát megvolt a 2. etap a gyúrós karrierem elkezdésében. Fel is szedtem pár kg-t aminek egy része talán izom volt. A súlyom ekkorra kemény 70-73 kg volt, aminek úgy örültem, mint majom a farkának, hiszen pár éve még csak épphogy megvolt a 65 kg. Jó persze ez sem volt egy igazán acélos súly, ettől még nem volt jobb kiállásom, de legalább láttam, hogy lehet haladni egyről a kettőre.

Aztán úgy hozta az élet, hogy a lövészetet is hanyagoltam 1999 körül, és emiatt a lövészklubos konditermi edzésről is le kellett mondanom. Így utólag sajnálom, hogy a lövészetet hanyagoltam, mert tényleg jól ment, de hát sok fiatallal van ez így ebben a korban. Van egy kis tehetsége valamihez, aztán amikor épphogy leesik a tojáshéj a kis valagáról, elkezdődnek a haverozások, a hétvégi bulizások, és a sport máris háttérbe szorul. Sajnos ebbe én is beleszaladtam, és a lövészetet végleg (legalábbis versenyszinten), a gyúrást meg egy évre abbahagytam. Aztán hamar rájöttem, hogy nem jó ez így, hiszen világéletemben sportoltam, hiányzott a rendszeres edzés délutánonként. Valamennyi sport azért volt, mert például mindig is kerékpároztam, de azt sosem rendszeresen, edzéstervvel, célokkal, csak úgy kedvtelésből. Így hát 1999 végén újra elkezdtem gyúrni, és ezt az etapot már nem hagytam abba ami napig sem! Emlékszem, azért kezdtünk el edzeni decemberben az osztálytársaimmal a suli konditermében, hogy pár hét múlva elmondhassuk, hogy mi már tavaly óta gyúrunk. 🙂 Én igazából innentől számolom az edzéseim évét, tehát ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mióta edzek, a válasz: 1999 óta.