Hivatásom: a táplálék-kiegészítők

2000-ben érettségiztem egy autószerelő szakközépben, de utána még tovább tanultam. Még nem tudtam pontosan mit is akarok kezdeni az életemmel, kerestem az utamat. Elvégeztem egy 2 éves felsőfokú OKJ-s rendszer-informatikusi sulit, de éreztem, hogy ez nem az én világom. Levizsgáztam, és tovább keresgéltem. Az elektronika mindig is érdekelt, így felvételiztem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Villamosmérnöki karára. Már az első héten tudtam, hogy ez sem nekem való. A legnagyobb problémám lelkes gyúrósként a matek ZH-mon az volt, hogy eszem meg a kajámat, ami pont arra az időre esett. Közben diák munkaként dolgoztam is, hogy meglegyen a napi proteinre való. Forgatásokra jártunk statisztálni filmekbe, TV műsorokba egyaránt. Aztán a Magyar Televízió Élesben című műsorában ahová addig statisztálni jártam, felkértek Stage Manager-i állásra. Nem volt nagy ügy, heti 5 alkalom, napi 2 óra munka, de suli mellett tökéletes volt. Mivel Édesapám mindig is filmgyártással foglalkozott, engem is valamilyen szinten vonzott a kamerák világa, és akkoriban azt hittem, hogy én is ezt az utat fogom járni. De közben egyre jobban érdekelt a testépítés. Addigra már sikerült annyi izomtömeget felszedni, hogy bárhová mentem én voltam a gyúrós, pedig akkor még csak 100 kg körüli volt a súlyom, ami az én magasságomhoz nem volt akkora szám. Kivéve az én társaságomban. Ott folyton erről kellett beszélnem, ha akartam, ha nem. Ez olyan téma volt akkoriban, hogy minden velem egykorú srácot érdekelte valamennyire, így ha megláttak, akkor rögtön elkezdtek bombázni a kérdéseikkel. Mit kell enni, mennyit kell enni, hogy kell edzeni, milyen jó gyakorlatokat ismerek stb… Ott esett le, hogy én szeretek erről beszélni. Nagyon is szerettem. Más velem egy szinten lévő gyúrós már rég megunta volna, de én birka türelemmel hallgattam végig mindenkinek a story-ját, és az akkori kis tudásommal próbáltam segíteni mindenkinek a tanácsaimmal.

Aztán az Élesbennek vége lett, közben a sulit is befejeztem a főiskolát meg feladtam, annyira nem nekem való volt, minden nap hányingerrel jártam be. Tehát elkezdtem munkát keresni. Azt tudtam, hogy mindenképp valamilyen sporttal kapcsolatos melót szerettem volna, ezért összeírtam az összes létező bp-i vállalkozást, aminek hasonló profilja volt. Feltétlenül valamilyen eladói/tanácsadói munkakörben szerettem volna elhelyezkedni, mert tényleg sokat tudtam rizsázni a testépítés témakörről. Addigra már túl voltam életem első testépítő sikerein az MLO Olympia hétvégéjén a Junior Magyar Bajnoki 3. helyezésemmel,

ami ősszel volt, én meg tavasztól, nyár elejétől kezdtem el a munkakeresést. Úgy gondoltam, hogy az egyéb sportolói eredményeimmel plusz ezzel az eredménnyel a zsebemben kapkodni fognak utánam, de sajnos nem így lett. 1-2 hónapom ráment a keresgélésre, de az is igaz, hogy én is válogattam. Addigra már kezdett letisztulni bennem, hogy Tápkieg. boltban szeretnék dolgozni, nem is nagyon volt B opció. Persze átmenetileg szóba jöhetett volna kondigépes bolt, sportáruház, de szilárd elképzelésem volt arról hogy mit csinálnék szívesen. Éppen ezért felkerestem személyesen az összes olyan táplálék-kiegészítő szaküzletet, ahol el tudtam volna magam képzelni, mint eladó/tanácsadó. Az internetről kinéztem a címeket, kinyomtattam annyi önéletrajzot, ahány címem volt és neki vágtam Budapestnek. Szépen kiöltöztem, meg adtam a módját, és pár nap alatt eljutottam az összes boltba. Volt ami már meg szűnt, de találtam új boltokat is. Mindenhol udvariasan elmondtam, hogy szeretnék ilyen helyen dolgozni, pár szóban ismertettem az addigi életutamat, eredményeimet, majd ott hagytam egy önéletrajzot. Gondolom legalább a fele a kukában landolt, de nem nagyon érdekelt, mert kb 2 hét elteltével jött az első telefon. A telefon, amely így visszatekintve megváltoztatta az életem. A Láng Sport-ból keresett Láng Hédi tulajdonos, és behívott egy állásinterjúra. Nagyon örültem a lehetőségnek, ráadásul egyből a Budapest egyik legforgalmasabb plázájában a Westend City Center bevásárló központban lévő Láng Sport SCITEC üzletbe kerestek eladót, mert éppen akkor volt egy megüresedés, amikor én leadtam az önéletrajzomat. Azért ez jókora szerencse volt! Így 2004 nyarán már munkába is álltam, és megkezdődött a Táplálék-Kiegészítős pályafutásom. A SCITEC-kel addigra egyébként volt némi kapcsolatom, mert az egyik barátnőm SCITEC modell volt pont akkor amikor együtt voltunk. Ő engem kísért el nézőként az akkori versenyekre, ahol fel figyeltek rá, majd később én kísértem el néhány fotózásra, ahol megismertem a SCITEC tulajdonosát, illetve néhány ma is ott dolgozó vezető beosztásban dolgozó munkatársat, akikkel azóta is jó kapcsolatot ápolunk. Így még a Westendes munka előtt voltam pár rendezvényen, proteint kóstoltattunk, segítettem pakolni stb. Így külön örültem, hogy bekerülhettem a SCITEC csapatába az egyik legforgalmasabb bevásárló központban lévő üzlet eladójaként.

Imádtam ott dolgozni! Emlékszem minden egyes nap ajándék volt, amikor dolgoznom kellett. Már maga a Pláza hangulata is tetszett, hogy fiatalok között dolgozhatok, a kollégáimmal is jól kijöttem, és szerencsémre, akkor még ott dolgozott Pécsi Csabi ex Superbody versenyző, akitől rengeteget tanultam. De sokat tanultam a kolléga nőimtől is, akik már akkor 5-8 éve ezzel foglalkoztak, tehát volt tapasztalat bőven. Ittam minden szavukat, és elképesztő lelkesedéssel adtam el fehérjéket, tömegnövelőket, zsírégetőket, vitaminokat. Végtelen türelemmel hallgattam meg mindenki problémáját (pedig voltak meredek story-k rendesen), igyekeztem tanácsot adni a legjobb tudásomnak megfelelően. Közben persze autodidakta módon próbáltam képezni magam, minden szaklapot és internetes oldalt elolvastam, és persze a testépítést sem hanyagoltam, igyekeztem a tanultakat felhasználni a saját fejlődésemhez.

Szóval nagyon jól éreztem magam, a mai napig szívesen gondolok vissza azokra az időkre. Időközben a versenyzést is komolyabban vettem, hiszen úgy voltam vele, hogy a főnökeim is hátha díjazzák, az ilyen célú ambícióimat, hiszen ők is sportszerető emberek, arról nem is beszélve, hogy sokkal hitelesebb voltam a vásárlók szemében eredményes versenyzőként. 2004-ben 2. lettem a Superbody-n, és akkor még egyedül készültem, de már ez is elég jó eredmény volt ahhoz, hogy megismerjenek páran a gyúrós körökben.

 

Aztán leigazoltam a KOKO GYM-be és Lantos Johhny irányításával sikerült megnyernem életem első Superbody-ját. Innentől kezdve vettek igazán komolyan.

 

 

 

És innentől kezdve jöttek a jó eredmények. Megismertem az akkoriban eredményes testépítők nagy részét, akik közül sokkal baráti kapcsolatot alakítottam ki. Közöttük volt/van pl.: Tóth Dani is, aki azóta is a legjobb barátom, és időközben ő lett Magyarország legeredményesebb testépítője, aki már az IFBB PRO szekcióban versenyez, ami a testépítés csúcsa ahol a világ legjobb Bodybuilderei versenyeznek egymással. Engem annyira nem foglalkoztatott a versenyzés, illetve kevésnek is éreztem magam az ilyen szintű megmérettetésekhez, ellenben hazai viszonylatban rendre felkészültem, és szerencsére a jó eredmények sem maradtak el. Így egyre többször ismertek meg a vásárlók, akik a testépítő magazinokat is forgatták, illetve akkoriban indult el a BBTV, Magyarország első internetes Testépítő Műsora, amiben többször is szerepeltem. Mindezek ellenére a testépítő versenyzés nálam kimerült a hazai versenyzésben, viszont igyekeztem továbbra is képezni magam, és lépést tartani az akkoriban iszonyú fejlődésnek indult Táplálék-Kiegészítő iparral. Évről-évre jöttek ki az új hatóanyagok, a termékek egyre finomabbak lettek, és a választék csak nőtt és nőtt! Igyekeztem minden nálunk kapható terméknek ismerni a pontos összetételét, hatásmechanizmusát, árát, mindent! Le akartam nyűgözni a vásárlókat, és persze óriási feeling volt, ha valaki az én tanácsaim, és a nálam vásárolt termékek, illetve a befektetett munkája hatására elérte a célját: izmosodott, lefogyott, erősebb lett stb…

Bár imádtam a Westend Láng Sportban dolgozni, mégis kezdtem érezni, hogy ilyen téren is fejlődnöm kell, és lassan ideje saját vállalkozásba fognom. Az akkori fizetésekhez képest korrekt bért kaptam a munkámért, mindennel meg voltam elégedve, de éreztem belül, hogy lépnem kell, mert én sem leszek fiatalabb. Akkoriban ismertem meg a feleségemet Dórit, aki abszolút biztatott ezen ambícióimban, és pár év múlva Danival összeállva 2009-ben megnyitottuk 1. közös SCITEC boltunkat.

Úgy gondolom, hogy alkalmazottként is maximális odaadással végeztem a munkámat, és végig kitartó lelkesedéssel dolgoztam az első napomtól az utolsóig. Na hát gondolhatjátok, hogy a saját üzletünkben sem lustálkodtam. Bár nem a legjobb helyen volt az üzlet, aki mégis betévedt, azt igyekeztünk példátlan kiszolgálásban részesíteni maximális szaktudással. Mindketten aktív versenyzők voltunk, ráadásul Dani addigra már a fél világot elkalapálta számtalan Testépítő Szövetség világversenyein, így nem volt kérdés, hogy értünk-e hozzá. Nekem meg volt az 5 éves Tápkieg. boltos tapasztalatom, ő meg vagy 8 éve dolgozott a pult mögött egy forgalmas edzőteremben, így a kommunikációval sem volt gond. Aztán nekem volt némi egészségügyi tortúrám, ami 1,5 évig eltartott, így a versenyzést hanyagolnom kellett, és sokszor edzeni, olykor dolgozni sem tudtam.

De szerencsére a kórházban, illetve otthon töltött idő alatt sem lazsáltam, egyrészt 2010-ben megházasodtam, másrészt igyekeztem tovább képezni magam, mert amikor dolgoztunk, versenyeztünk, akkor nem maradt idő a felzárkózásra, hiszen a tápkieg. ipar továbbra is dübörgött. És ha valaki életben akart maradni egy ilyen vállalkozással, akkor annak mindenképpen tanulnia kellett. Most már nem volt elég ismerni a saját termékeinket, tudnunk kellett mivel rukkolt elő a konkurencia, ugyanis sorra jelentek meg az új márkák, új termékek. Napvilágot láttak új hatóanyagok is, amiket eleinte csak 1-2 cég forgalmazott, de ismernünk kellett, hogy ha valaki azt keresi, és nekünk még nincs, akkor tudjunk ajánlani alternatívát. Elképesztő verseny alakult ki akkor, ami a mai napig tart. Szerencsére a SCITEC is igyekezett mindig lépést tartani a piac elvárásaival, tehát ha valami nem nálunk jelent meg először, akkor sem kellett sokáig nélkülöznünk, mert előbb-utóbb a mi polcainkon is ott volt a termék. Bár nálunk mindig is fontos volt a hatóanyagok tisztasága, dopping mentessége, mert a SCITEC a kezdetektől foglalkozott élsportolókkal, akiknek kulcs fontosságú volt a minőség és az, hogy legalább a táplálék-kiegészítőjükkel ne bukjanak meg a doppingvizsgálatokon.

Aztán beindult a SCITEC saját gyára, mert már akkora méreteket öltött a vásárlói igény, hogy azt már nagyon nehéz volt bérgyártó cégként kiszolgálni. Arról nem is beszélve, hogy igazi minőséget, komoly vissza ellenőrizhető rendszerekkel csak saját gyártás esetén lehet felmutatni, ahol a terméknél már a bejövő alapanyagot is vizsgálni tudják, és természetesen a kimenő kész terméket is. Ez a minőségi ugrás nálunk is meglátszódott. Egyre többen jöttek vásárolni, meg-meg jelentek az élsportolók is, akiknek semmi közük nem volt a fitnesz mozgalomhoz. Ez persze egy lassú folyamatot jelentett, ami a mai napig tart, de persze mára már a vásárlói tömeg összetétele sokkal vegyesebb, mint akkoriban volt. A vásárlók jóval felkészültebbek, ismerik a termékeket, nem idegenkednek tőlük, mert az internet elterjedése, az okos eszközök megjelenése nagyban hozzásegíthet mindenkit a tudnivalókhoz ha valakinek információra van szüksége. Tehát nekünk Táplálék-Kiegészítőkkel foglalkozóknak is fel kell kötni a gatyánkat, mert már sok vásárló nem elégszik meg az alap szintű információkkal. Ezt a SCITEC is felismerte, és aki igényt tartott rá, annak nagyon komoly képzést tartottak 2 éven keresztül. Az előadásokat Szász Máté biokémikus vezette le, ő állította össze a tananyagot is, ami nem csak az alap termékeink ismeretéről szólt, hanem sejt szinten kezdtünk bele a dolgok megismerésébe, az egyes szöveteink, csontozatunk, és természetesen izomzatunk anyagcseréje, működése is téma volt, és csak utána jöttek a bekategorizált termékek, mint fehérjék, aminosavak, zsírégetők, vitaminok/ásványanyagok/nyomelemek, ízületi támogatók, speciális termékek, tesztoszteron fokozók, és így tovább… Azóta ugyanezzel a tananyaggal képesítést lehet szerezni sport-táplálék-kiegészítő szakértő címmel. Mi is vizsgáztunk, felmérőket írtunk, de természetesen, akiket ez érdekelt, az még mélyebbre ásta bele magát a táplálék-kiegészítők világába, hogy minden vásárlói igényt ki tudjon elégíteni.

Ezt én mindig igyekeztem figyelembe venni, és ennek megfelelően felhalmozni a tudásomat, hogy soha ne kerüljek olyan helyzetbe, amikor a vásárló többet tud a mi termékeinkről, mint én magam. Anno ezt Danival egész jól sikerült kiviteleznünk, jól tudtunk együtt működni, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, az összeszedett tudást, amit aztán alkalmaztunk a munkánk során. Aztán 2011-ben amikor a betegségeim után újra visszatértem a versenyzés világába, mégis szétváltak útjaink, mert addigra az ő sportolói karrierje olyan magasan ívelt, hogy felfigyeltek rá, és egy konkurens cégtől kapott egy visszautasíthatatlanul jó ajánlatot. Ekkor üzletileg külön váltunk, de a barátság és a jó kapcsolat megmaradt. Tehát én vittem tovább az addig közös kis SCITEC boltunkat.

 

Még a közös üzlet idején megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egy forgalmasabb helyen is üzletet vezetni, mert kicsit úgy éreztem, hogy a tudásunk nem tud megfelelően kibontakozni egy eldugott kis Pláza 1. emeletén. A bolt ment, nem volt azzal baj, de tisztában voltunk a hely adottságaival, és tudtuk, hogy sokkal többet ebből nem lehet kihozni.

 

Aztán a különválás után én teljes mellszélességgel ráálltam erre a Plázás dologra. Valahogy hiányzott is az a légkör, az a nyüzsi ami a Westendben megvolt, és mivel azóta már jóval nagyobb tudással rendelkeztem, eredményesebb versenyző voltam, arra gondoltam, hogy egyedül is menni fog. Majd 1,5 éves munka és küzdelem után a SCITEC segítségével megnyitottuk az áhított Plázás üzletünket az Aréna Plázában. Újabb célok, újabb kihívás volt ez számomra! Maximalista módon álltam hozzá a munkához, és egy célom volt: A legjobb Táplálék-Kiegészítő üzletté akartam tenni az Arénás boltot. Ez nem csak a forgalomra vonatkozott! Azt szerettem volna, hogy ha valaki bejön hozzánk, akkor nyűgözze le a tudásunk, de azért értse meg amit mondunk, az illető kapja meg a lehető legjobb szakmai tanácsadást, és ne csak pár doboz termékkel, hanem egy élménnyel és motivációval távozzon tőlünk, úgy, hogy a legközelebbi találkozásunkkor egy mini sikertörténettel tudjon szolgálni nekünk. Továbbra is jártunk hivatalos szakmai továbbképzésekre, ahová mindig magammal cipeltem mindenkit, aki akár csak heti 1 napot is töltött valamelyik boltunkban. Ezen kívül folyamatosan tartottam mini előadásokat a csapatom számára, hogy tényleg mindenki maximálisan képben legyen.

Ezzel a hozzáállással és munkával, illetve csapatom szorgalmának és a SCITEC által szervezett szakmai képzéseknek köszönhetően sikerült elérnem azt, hogy az ország 5 legjobb SCITEC üzletébe tartozzon a miénk. Az is előfordulhat, hogy az összes brand boltjait figyelembe véve is jó helyezést érnénk el, de erre sajnos nincs rálátásom. Én 2 bolton keresztül látom a helyzetet, és csak itt találkozom ténylegesen a vásárlókkal, akik az internetes visszajelzések, és közvélemény kutatások alapján maximálisan elégedettek a munkánkkal.

A versenyzői sikereim után erre vagyok a legbüszkébb, és ezért érzem úgy, hogy a hivatásom a táplálék-kiegészítők forgalmazása, életmód tanácsadás, amit a mai napig gyermeteg lelkesedéssel vagyok képes csinálni.

Itt véget is ért a bemutatkozásom, az unalmas és helyenként igen hosszú sorokat hamarosan hasznos tartalmak váltják fel, mert neki állok N+1-edikként blogolni a testépítésről! 🙂