A Bodó Dóri és Bodó Imi történet vége

Kedves Ismerőseim, ha lehet így fogalmazni: Rajongóim, Követőim!

Bár azt gondolnám a dolog egyértelmű, de mégis az elmúlt napok történéseinek következtében nagyon sok levelet kapok, amiből az derül ki, hogy nem mindenki számára világos, hogy mi is van Dórival (a feleségemmel) és velem. A lényeg röviden: Nem vagyunk már együtt, szombaton el is költöztem a közös lakásunkból. Nem igazán voltam olyan hangulatban, hogy ezt most feltétlenül ki kellene írnom a facebookra, de igazatok van, ha minden szarról tudok írni, akkor a félreértések elkerülése végett lehet, hogy erről is kellett volna.
 
Dórival a hosszú együtt töltött idő ellenére nem voltunk egy világ. A vége fele ez már nagyon kiötlött, nem egyezett az értékrendünk, nem egy irányba mutatott a jövőnk, talán ez látszott is rajtunk. De ettől még egyikünk sem rossz ember, így mindenkit kérek, hogy tartózkodjon a hevesebb vélemény nyilvánítástól! Elvégre a feleségemről van szó, akivel 11,5 évet töltöttünk együtt, nyilván voltak nagyon szép pillanataink, voltak nehézségek is, ahol szépen helytállt, pl.: végig velem volt a hasi-műtétes időszakomban, tehát ez nem kidobott időnek számít. Ettől függetlenül köszönöm mindenkinek, hogy a támogatásáról biztosított, és hogy próbáljátok tartani bennem a lelket.
 
Igen, amint látjátok ő már tovább is tudott lépni, és én bízom benne, hogy jól kijönnek majd az új partnerével, több közös lesz bennük, mint bennünk volt. Nincs ezzel semmi baj, nem vagyunk egyformák!
 
Egy saját idézettel/gondolattal zárnám ezeket sorokat, és kívánnék nektek további szép napot, illetve jó hétvégét:
 
“Ha egy történet véget ér, nem biztos, hogy szomorkodni kell miatta! Érdemes inkább arra visszagondolni, hogy mennyit tanultunk belőle, mennyi örömet okozott, mennyire szórakoztatott amíg a részesei voltunk, mert ezek által jó esetben többek lettünk, jobbá váltunk, sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Mint egy igazán jó film esetén a moziban. Az a történet is elkezdődik valahol, majd véget ér, de a kettő között csoda történik, és kifele jövet a vetítésről nem azon sopánkodunk, hogy de kár, hogy vége, hanem annak örülünk, hogy milyen jó volt átélni amíg tartott…”
Hozzászólások
Menü bezárása