Néhány gondolat a 2017-es őszi WABBA UNIVERSE PRO kategóriájának TOP 3-as versenyzőjéről, és a sportszerűségről…
A sportszerűség az egyik legszebb dolog a világon! Ilyenkor az érzelmek, a józan ítélőképesség, az értékrend, az igazságérzet, mások teljesítményének elismerése keverednek egymással. Amikor valaki sportszerű, akkor mindenképpen az egójából kell leadjon, és másokat maga elé vagy fölé helyezve kell viselkedjen. Ez olykor szakmailag megalapozott, és az illető sportszerűsége egyszerűen a hozzáértéséből fakad (persze ettől még nemes hozzáállás), máskor egyszerűen a szerénység, és az emberi nagyság katalizálja, még akkor is, ha számára nem igazságosan döntöttek, vagy szakmailag kifogásolható a végeredmény, de ezt a sportszerűen viselkedő ember nem vitatja miután megtörtént az eredményhirdetés! Ő is magasba emeli a győztes kezét, mosolyog, nem vág pofákat, és fejben már a következő versenyre koncentrál! Amúgy felesleges is ilyenkor már hőzöngeni, nem nagyon fordul elő, hogy utólag változtassanak a végeredményen, a sportszerűtlen viselkedés arra jó, hogy a sportoló, vagy a sportrajongó szegénységi bizonyítványt állítson ki magáról! Mert veszíteni tudni kell! Ahogy nyerni is! Igen, arra is van példa, hogy valaki az utóbbit nem kezeli jól! Megnyer egy versenyt, és utána kezd el nagyképűsködni, másoknak beszólogatni, gusztustalanul viselkedni (Mr O 2017). Persze az előbbire több példa akad. Akik ugye nem tudnak veszíteni…
De! A sportszerűségnek nem csak a sportolókra kellene korlátozódnia! Hanem a sportrajongókra, drukkerekre, barátokra, és a családra is! Azokra, akik kilátogatnak 1-1 sporteseményre szurkolni, motiválni kedvencüket, lelket önteni beléjük amikor kell, és támaszt nyújtani nekik, ha szükséges! Ez lenne a feladatuk! Nem lehet mindenki szakmailag a topon, nem is kell feltétlenül érteniük az adott sportághoz, drukkolni enélkül is lehet! De hogy is? Természetesen csak is sportszerűen. Ehhez nem kell különösebb képzettség, vagy elkötelezett szakmaiság, ez egy belülről jövő emberi tulajdonság, egy belső késztetés. Hogy mit lehet és mit nem. Mit illik, és mi az ami már a tahóság kategóriájába esik. Az mondjuk alap, hogy úgy érdemes szurkolni, hogy másokat ne zavarjunk ezzel, ne tegyük tönkre a többi sportrajongó örömét, és hangulatát, de megmondom őszintén, ez nekem sem mindig jön össze!
Tegnap sem sikerült a WABBA UNIVERSE testépítő versenyen, ahol a nagy drukkolás hevében, kb a bírói panel vonaláig behúztam a székemet, és onnan ordibáltam torkom szakadtából az általam favorizált versenyzőknek! A profi kategóriát mentem ki megnézni az Angyalföldi Sportközpontba, ahol Molnár Peti és Szmereka Laci párharcára voltam kíváncsi! Igazi unicum volt ez a verseny a hazai testépítő rajongók számára, hiszen ők ketten már így is fantasztikus hangulatot teremtettek a SUPERBODY-n a többi nagyon jól felkészült versenyzővel együtt! Szóval itt nálam is elszakadt a cérna, és mivel most nem műsorvezetőként funkcionáltam (Bár a SUPERBODY-n sem tudtam véka alá rejteni a rajongásomat), hanem egyszerű nézőként, így nem fogtam vissza magam! Hangos voltam, kiabáltam, lehet hogy másokat esetleg zavartam is ezzel, amit így utólag kicsit sajnálok. Bár a hangulatom volt annyira jó, hogy azért annyira ne szomorkodjak, hiszen Kökény Bélával együtt ujjongva örültünk az év talán egyik legizgalmasabb testépítő párharcának! Itt meg kell említenem Kohári Ricsit is, aki elképesztő formát hozott a profik között, tehát a párharc egyből kibővült egy fővel, és én őszintén azt gondoltam, hogy hármójuk csatájából bármelyik kikerülhet győztesen, mindegyiket meg lehetne szakmailag magyarázni. Tehát a hangulat frenetikus volt, és az pár ember, aki végig várta a hosszú napot, nem mindennapi élményben részesült, mert itt aztán nagyon komoly csatának lehettünk tanúi. Viszont sajnos volt ami némileg beárnyékolta az örömünket, és voltak akik még nálam is nagyobb tahóságot mutatva nemcsak qrva hangosak voltak, hanem azzal próbálták kedvencüket biztatni, hogy a verseny egyik nagy favoritját Molnár Petit kezdték el ekézni! „Szar vagy Peti!” „Ez most nem a te napod” „Menj innen!” és hasonló paraszt bekiabálásokkal tettek tanúbizonyságot arról, hogy a sportszerűség fogalma nem mindenki számára egyértelmű!
Én pl mindhárom magyar versenyzőnek szurkoltam! A legjobb tudásom szerint próbáltam nekik tanácsokat adni a pózolásukkal kapcsolatban, lelket önteni beléjük, ha láttam, hogy fáradnak. Peti valóban nem top formában érkezett. Hosszú volt számára a szezon, és ez látszott is rajta. Ráadásul a verseny elején sikerült egy olyan helyet kifognia a felsorakozó mezőnyben, ahol egyáltalán nem volt fény, mert az őt és a környezetét világító reflektor megadta magát, így gyakorlatilag színpad bal negyede sötét volt. Hangsúlyozom, ez nem számított, a kihívásoknál már mindenki kapott a „jó fényből” is, és ott is látszott a különbség. Eleinte Petit jobbnak láttam, mint a Superbodyn, de aztán láthatóan rosszul lett, elfáradt, és ez a színpadi harci kedvén meg a formán is látszott! Ennek ellenére világverő bajnokhoz méltóan küzdött az utolsó pillanatig, és amikor kimondták az „ítéletet”, akkor a tőle megszokott sportszerűséggel együtt örült a bajnokkal, aki nem volt más, mint Szmereka László! Laci talán még a SUPERBODY-s formájánál is jobb volt, mintha teltebb lett volna hasonló szárazság mellett, és bár ő is baromira fáradt volt, küzdött becsülettel. Még látható a pózolásán a rutinosság hiánya, de szerencsére sokan a szívükbe zárták a SUPERBODY második GP bajnokát, és biztatták is rendesen, tanácsokkal látták el, hogy mikor mit csináljon, és a dolog bejött, mert nyert!
Legyőzte a legendát, és megérdemelten lett WABBA profi világbajnok! Sajnos az ő szurkolótáborához tartoztak azok, akik Petit folyamatosan szarozták, de Laci szerénysége, sportszerűsége, és meghatódottsága szerencsére feledtette az amúgy nagyon tahó megnyilvánulásokat! Még az is eszembe jutott, hogy lehet a túlbuzgó srácok jól ismerik Petit, és brahiból csinálják a műbalhét, de igazából ez sem lenne mentség, mert Petinek ott volt a barátnője, barátok, rokonok, és nekik elég szar lehetett azt végighallgatni, ahogy a család és az ország egyik kedvencét ilyen méltatlan szavakkal illetik! Ahogy nekem sem esett jól, csak nem akartam ott a helyszínen én is rátenni azzal egy lapáttal, hogy kioktatom őket a helyes etikettből, meg igazából nem is ez volt itt a lényeg. mert a verseny a színpadon zajlott, nem nézőtéren. Az sokkal fontosabb volt, hogy a nagyok párharcába Kohári Ricsi (egyik nagy hazai kedvencem) is erőteljesen beleszólt, és ugyan némileg kisebb izomtömege volt, mint Lacinak és Petinek, de ennek ellenére elképesztően jó formát hozott, és baromira jól mutatott a világ egyik legjobb veteránja, és az egyik legjobb újonca mellett. Sőt tovább megyek! Én onnan úgy láttam, hogy kicsivel szárazabb is, mint Laci, de a pózokat mindenképpen jobban fogta, a lábát ügyesebben tartotta egész végig, folyamatosan látszottak a mély barázdák, és amikor megfordultak, akkor bizony Ricsi nyújtotta a legimpozánsabb látványt! Széles vállakkal és részletgazdag háttal, keskeny csípővel, és rommá szárított farizommal sokkolta a népet. Baromi esztétikus volt, még Molnár Peti csodagenetikája mellett is, és szárazságban itt-ott még talán Lacinál is jobban mutatott. De persze Laci izomérettsége, és nagyobb tömege, illetve az egész testét jellemző komplett szárazsága itt most 1. helyet ért! Peti borzalmas tömege, 85-90%-os formája, ami még kicsit vizesebben is elképesztően jól mutat, ezüst érmet jelentett, és Ricsi fiatalos lendülete, jó adottságai, és egyértelműen 100%-os formája bronz érmet hozott számára.
Ahogy Kökény Bécinek is mondtam, ez a verseny a szuper esztétikus legenda, az újonc izomérettség, és a feltörekvő generáció harca volt, ami nem mindennapi sporteseményt jelentett a szakmának, és egy felejthetetlen élményt a közönségnek. És ezt még az a pár bunkó módon hangoskodó sportszerűtlen drukker sem tudta beárnyékolni, akiknek remélhetőleg valaki elmondja, hogy nem úgy kell szurkolni a kedvencünknek, hogy az ellenfeleket szidjuk, és próbáljuk alázni a nézőtérről. Bőven elég az is, ha az általunk favorizált sportoló előnyeit emeljük ki, biztatjuk, motiváljuk, ettől nem leszünk kevesebbek, sőt sokkal többeknek, sokkal emberibbnek fogunk tűnni , és nem hozunk szégyent arra sem, akinek szurkolunk!
Mindhárom srác, és a többi Magyar Versenyző is nagy gratulációt érdemel a tegnapi teljesítményért, mert nagyon odatették magukat! Szép volt fiúk, csak így tovább!