Az állat, mint családtag

Vannak emberek, akik azon a véleményen vannak, hogy beteges egy kutyát családtagként szeretni. Beengedni a lakásba, fel engedni a fotelba, az ágyba… 😱 Jesszus! Az már aztán tényleg eretnekség! 😂 Pedig szerintem az még önmagában nem utal pszichés zavarra, hogy a kis állatainkat, kedvenceinket nem csak valami jelző/házőrző berendezésnek tartjuk, hanem őszintén szeretjük, foglalkozunk vele, programokat szervezünk neki(nekik) amit szeret (szeretnek). Hosszabb séta, játékos oktatás, a többi kutyával való ismerkedés és futkározás hagyása, folyamatos kontakt, fül vakargatás, cirógatás amikor otthon vagyunk… Egészen addig, míg a kis-kedvenc szeretetünk nem megy az emberi kapcsolataink rovására, semmi problémát nem látok ebben! Sőt! Számomra az a furcsa, hogy a szerethez szokott eb, barátságosan nyit egy idegen felé, odamegy farok csóválva, üdvözli, kíváncsiskodik, azt meg hidegen hagyja, és még egy kósza simogatásra sem képes… Nézzétek meg Pihét, ahogy ráhajtja a kis fejét a combomra, és nagy szemekkel sasol… 😍🐶 Hát nem imádni való? 😁❤️

Hozzászólások
Menü bezárása