A fegyelmezett fegyelmezetlen…

Olyan érdekes, hogy a mai világban egyes sportolók, üzletemberek, vezetők emberfeletti teljesítményre képesek, hatalmas küzdelmek és lemondások árán hozzák ki magukból a maximumot, ugyanakkor az élet más területein ennek a fegyelemnek nyoma sincs… Vegyük például a testépítőket. Az extrém szálkásság elérése érdekében hihetetlenül meg kell sanyargatniuk magukat. Az a rengeteg edzés, precízen számolt kaja, és a finomabb falatokról való lemondás, ráadásul a végén a vízzel való játék, a szomjazás, esetleg az éhezés elviselése… elképesztő önfegyelmet igényel! Önfegyelmet, hogy legyőzzék magukat, önfegyelmet, hogy legyőzzenek mindenkit, hogy a legjobbak lehessenek… Milyen szép is ez… Éppen ezért érthetetlen, hogy az ilyen és ehhez hasonló élsportolóknak hová tűnik ez az önfegyelme, amikor megkívánják a jó ismerősük, netán barátjuk nőjét, és akcióba lépnek? Hogy lehet az, hogy a jó sporteredményért képesek bármilyen áldozatra, de amikor azért kellene egy kis önkontrollt gyakorolniuk, hogy emberek maradjanak, ne pedig egy patkányféle ösztönlényekként mozduljanak rá valakire, akkor megáll a tudomány? Miért nem lehet az ilyen esetekben egy tábla csokiként, vagy bármilyen más tiltott falatként felfogni felebarátunk nőjét? Esetleg segítségül hívni a lemondás képességét? Mert csábítóan néz, esetleg viselkedik? A fornetti illata, amely beterít egy fél plázát, szintén kínzó vágyakat ébreszt egy versenyzőben, mégsem tömi tele a hasát azokkal a zsíros, cukros, agyonsózott péksütikkel! Ráadásul, ha már a testépítőket hoztam fel (pedig nem csak rájuk vonatkozik), náluk többet senki sem nézegeti magát a tükörben, de valószínűleg a kidolgozott izmok, a mély barázdák, gazdag részletek elvonják a figyelmet valami sokkal fontosabb dologról, amit csak akkor látni, ha valaki mélyen a saját szemébe néz, ez pedig az emberség! Úgy fest, hogy azoknak, akik képesek egy gyötrelmes felkészülést végig csinálni, vagy egy sikeres vállalkozást a csúcsra juttatni, a legjobbnak lenni abban, amit csinálnak, de mégis van ilyen sztorijuk, bennük van a fegyelem, az akarat, és a kitartás, ennek ellenére fontosabb egy érem csillogása, a nyereség növelése, az elismerés begyűjtése, mint a saját becsületük! Vajon mindig ilyenek voltunk, vagy csak mostanában váltunk ilyenné? Persze tisztelet a kivételnek…

Hozzászólások
Menü bezárása