A gazdik gyásza…

A gyász mértéke nem attól függ, hogy vérrokonság szempontjából mennyire állt közel hozzánk az elvesztett személy, hanem attól, hogy halottunk hiánya mennyire befolyásolja a hétköznapjainkat! Pont emiatt pl egy házi-kedvenc, egy okos kiskutyus halála -akit minden nap sétáltattunk, aki nagy szemekkel figyelt minket evés közben, aki játékosan bohóckodott nekünk, aki határtalan örömmel fogadott minket, ha haza érkeztünk- hirtelen sokkal gyötrelmesebb lehet, mint egy távoli rokon elvesztése, akit lehet, hogy évek óta nem is láttunk, vagy akivel csak telefonon beszéltünk néha… Ezért nem szabad a kutyáját sirató gazdira ferde szemmel nézni, mert sokszor ezektől a szőrös kis szeretetgombócoktól több imádatot, örömet és nevetést kapunk naponta, mint némelyik embertársunktól a közelünkben havonta! Így a gyászoló fájdalmát ilyenkor teljesen normálisnak tartom, és azt is ha hasonlóképp dolgozza fel kis kedvence elmúlását, mintha egy embertársát vesztette volna el…

Kép: JimWarren.com kutyamennyország
Hozzászólások
Menü bezárása